Orosz Tiborral a Kőbányai Wolf Polgárőrség vezetőjével a kerületi vagyonkezelő néhai telepén a Maláta utcában találkoztam. Büszkén vezet körbe az épülő új központjukban, amire két évet vártak, hogy birtokba vehessék.

A Wolfosok 1994-ben 12 emberrel kezdték el a munkájukat. Kezdetben vezetőjük autójával, egy kék Ladával járták az utcákat. Munka mellett hobbiból, önkéntesként dolgoztak.

Amikor 2002-ben először felmerült a Humoristák emlékparkjának ötlete, akkor nagyszabású tervekről olvashattunk a különböző orgánumok hasábjain. 

Kőbányán, az Újhegyi lakótelep szomszédságban található, egykor szemétlerakóként üzemelő terület ma már zöldövezetként funkcionál. Más kérdés, hogy ezen felül nem sok minden valósult meg, a ma már kissé meggondolatlannak tűnő ígéretekből. Miért?

A mai nap ismét körbenéztem az Újhegyi lakótelepen. Mivel a környéken lakom könnyebben feltűnnek a kerület ezen részének problémái. Határozott céllal indultam el otthonról, kíváncsi voltam van e elegendő gyalogos átkelő azaz „zebra” ahhoz, hogy biztonságosan lehessen közlekedni a lakótelepen.

Az ujhegy.hu internetes portálon rátaláltam egy cikkre, amelyben aláírásokat gyűjtöttek gyalogos átkelők létesítése érdekében. A kezdeményezés sikeresnek mondható, ugyanis már több mint kettőszáz (persze egy tökéletes világban sokkal több lenne) aláírás gyűlt össze. Ha pedig figyelembe vesszük az itt élő emberek általános passzivitását a közösségi ügyek tekintetében, akkor egyenesen kiváló.

A minap kezembe akadt az egyik igen nagy példányszámú hetilap, amelyben az egyik vezető hír, hogy már országos jelenséggé vált a „cigánytalanítás” városrehabilitáció ürügyén. Ez az információ önmagában nem hordoz nagy hírértéket a kőbányaiak számára. Tovább olvasva a cikket kiderült, hogy a fent már említett okokból több külvárosi kerületbe így Kőbányára is beköltöztetett a Ferencvárosi Önkormányzat számos családot.



 

A kerületi roma lakosoknak a IX. kerület nem pénzt, hanem lakást ad valamelyik kerületben így exportálja a szegénységet a szomszédos kerületekbe. Így került Csepelre, Zuglóba, Kispestre, Pesterzsébetre és Kőbányára összesen kilencszáz volt ferencvárosi lakos.

Volt egy időszaka az életemnek, amikor napi rendeszerességgel jártam a 95-ös busz vonalán. A Kőér utcai megálló után mindig felfigyeltem egy apró épülete a Conti kápolnára. Mindig szerettem volna többet megtudni erről a perifériára szorult pici épületről. Sajnos csak most a blog kapcsán jutott eszembe, hogy pótoljam a hiányosságom.