Amikor 2002-ben először felmerült a Humoristák emlékparkjának ötlete, akkor nagyszabású tervekről olvashattunk a különböző orgánumok hasábjain. 

Kőbányán, az Újhegyi lakótelep szomszédságban található, egykor szemétlerakóként üzemelő terület ma már zöldövezetként funkcionál. Más kérdés, hogy ezen felül nem sok minden valósult meg, a ma már kissé meggondolatlannak tűnő ígéretekből. Miért?

A fokozott ellenőrzés, és a szakhatóságok intenzív jelenléte azért nem csak a terveket megfúró „rosszakarók”(?) kéretlen aktivitásának köszönhető. „Ez egy problémás terület” amely nem csak talajmechanikai szempontból nevezhető ingatagnak… Már a terület megvásárlásának körülményei is elég nagy port vertek fel annak idején. Az ellenzék ugyanis azzal vádolta a kerület szocialista vezetőit, hogy több száz millió forintos kárt okoztak a kerületnek akkor, amikor 250 millióért megvásárolták a szeméttelepet. Állításuk szerint jóval kedvezőbb feltételekkel lehetett volna megszerezni a Gergely utcai, sőt a még ennél is nagyobb Akna utcai hulladéklerakó tulajdonjogát. A kerületvezetés arra hivatkozva hárította el a vádakat, hogy döntésükkel milliárdos veszteségtől kímélték meg Kőbánya büdzséjét, az ingatlanok feltöltése ugyanis hárommilliárd forint kiadás jelentett volna. Az eladás pillanatában azonban – a szocialisták állítása szerint - a Gergely utcai gödör rekultivációjának kilencven százalékával végzett az akkori tulajdonos, a Zalakerámia, így a kerületnek már „csak” a maradék 10 százalékot kell(ett) befejeznie, és már következhet(ett) is a parkosítás.

Licit magyar módra

Kleinheincz Gábort, a Fidesz-KDNP 1998 és 2002 között Kőbánya alpolgármestereként regnáló képviselőjét, aki ismerősömhöz hasonló pesszimizmussal beszél a terület múltjáról, jelenéről és jövőjéről is. A park múltja, amelyről Kleinheincz Gábor szerint beszélni se nagyon érdemes 1997-ig nyúlik vissza. Az erre az esztendőre datálható privatizáció során a Pietra Épületkerámia-ipari Rt-től. (Magnezit Művek) az önkormányzat kapott egy 211 millió forint értékű részvénycsomagot. „Ezért cserébe a cég később odaadta volna a területet az önkormányzatnak. A tranzakció feltételeit vizsgáló ad hoc bizottság javaslatára a helyhatóság első körben rábólintott az ötletre, ám az önkormányzat még ugyanebben az évben megváltoztatta álláspontját. Egy fillért nem kellett volna fizetni a területért, és nem csak a szóban forgó, Gergely utcai 25, hanem az Akna utcai, 45 hektáros területet is megkaptuk volna” – folytatja a múltidézést Kleinheincz Gábor, aki (hasonlóan az akkoriban nyilvánosságra kerülő cikkekhez) az ügy kapcsán megemlíti: a feltöltést végül az a Tömör Bt. végezte, amelyet a kerületi SZDSZ akkori vezetőjének, (korábban Kőbánya jegyzőjeként tevékenykedő) neje alapított. Így vándorolhatott tehát magánkézbe a visszautasított ajánlat eredményeként a feltöltési munkálatokból származó haszon. Ráadásul a Pietra Épületkerámia-ipari Rt. (Magnezit) felszámolásakor az önkormányzat a 211 milliós részvénycsomagot is elbukta. 2000-ben az önkormányzat ismét érdeklődést mutatott a terület iránt, mire a Zalakerámia megtette 120 millió forintos ajánlatát. Ki tudja miért, végül 250 milliót fizetett az önkormányzat az addigra már szinte teljesen rekultivált területért. „Bár a Zalakerámiából kiszervezett Zala Gergely Kft. számviteli bizonylatokkal, papíron igazolta, hogy befejeződtek a munkálatok, a Szolnoki Bányakapitányság által végzett – a tranzakciót követő – vizsgálat dokumentációja nem ezt bizonyítja” – állítja Kleinheincz Gábor, miközben a hatósági helyszíni szemle eredményét mutatja.

Jogos jussát követeli?

Nem siettette a park állapotának javulását az önkormányzat által megvásárolt Zala Gergely Kft. (később Kőbánya Gergely Utca Ingatlanfejlesztő Kft.) élére kinevezett (akkori) vezető mentalitása és a cég botrányoktól sem mentes működési mechanizmusai sem. A cég 2002 júniusában kinevezett vezetője akkoriban még élvezte az önkormányzat bizalmát, legalábbis erre lehet következtetni abból a 2003-ban született döntésből, amelyben 15 igen és 8 ellenszavazat mellett az önkormányzat engedélyezte az ügyvezető „2002. évre járó munkabér 100%-ának megfelelő összegű prémium kifizetését”.

Verbai Lajos (Kőbánya polgármestere) által tett büntetőfeljelentés kapcsán vizsgált „cselekmény nem bűncselekmény”. A feljelentést éppen a szóban forgó terület „rekultivációs munkáinál befogadott számlákkal összefüggésben ismeretlen tettes ellen (a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő) jelentős kárt okozó csalás bűntettének megalapozott gyanúja miatt” tette meg a polgármester. A X. kerületi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály Gazdaságvédelmi Alosztálya azonban a nyomozati eljárás során megállapította, hogy „többletkifizetésre nem került sor”. A termőtalaj behordásakor kiszámlázott összegek kapcsán felmerült gyanú árnyéka már 2008-ban vetült a Kft. egykori vezetőjére, akinek a 2005-ben robbant tagtoborzási botrány után mutattak ajtót egy rendkívüli ülést követően a képviselők. A volt cégvezető a Munkaügyi Bíróságon szerződésére hivatkozik, amelyet úgy módosítottak, hogy a munkaviszony megszüntetésekor a hátralévő időszakra járó teljes bér megilleti.
Persze ez az összeg (130 millió forint) szinte eltörpül Kőbánya korábban eltapsolt milliárdjaihoz képest. A kerületi önkormányzat, és a kerületi MSZP szervezetének botrányairól néhány évvel ezelőtt szinte nap mint nap cikkezett a sajtó…

További képek a parkról: