A Törekvés Művelődési Központ a főváros és az ország egyik legrégebbi művelődési intézménye, mely alapítása óta folyamatosan működik. Jogelődje a "Törekvés Dal és Önképző Egylet" 1888. október 3-án tartotta első alakuló közgyűlését és 183 taggal kezdte meg pályafutását.



Elsőként a Törekvés Dalárda alakult meg, azzal a céllal, hogy a társas együttlétet kellemesebbé tegyék, az együttérzést, összetartozást erősítsék.
1889-ben létrehozzák az egylet könyvtárát, jelvényt és jeligét készíttettek. 1893. október 1-én zászlószentelési ünnepélyt rendeztek.
A Dalárda egyre nagyobb hírnevet szerzett tevékenységével. Néhány kiemelkedő esemény, melyen közreműködtek: 1894-ben Kossuth Lajos temetésén, 1898 -ban a Vígszínházban a szabadságharc évfordulójára előadott színműben a Himnuszt énekelték.

1895-ben kezdte a zenekar a működését, majd ezt követte 1898-ban a műkedvelők/ színjátszók/ első csoportja, 1917-tól zenetanfolyam nyílt, majd elindult a tánctanfolyam is. Nem csak a tevékenység bővült. A régi kantinépület átalakításra - a tagok áldozatvállalásával, téglajegyek vásárlásával - , átépítésre, bővítésre került, állandó és végleges otthont biztosítva az egylet számára.

Az egyletben folyó szakmai munka főváros szerte ismertté tette az itt folyó tevékenységet.
1925-ben az egylet munkáját, művészi estély keretében mutatta be őfenségeiknek. József kir. főherceg tábornagy úr, Auguszta kir. főhercegasszony és Dr. József Ferenc kir. főherceg úr foglalt helyet a díszpáholyban. Az Államvasút Igazgatósága és számos előkelőség zsúfolásig töltötte meg a színháztermet. A terem 550 ülőhelye és állóhelye megtelt.

A második világháború óriási pusztítást végzett a Törekvés környezetében, mivel az Északi főműhely /az anyaüzem / folyamatos bombázást szenvedett. A kultúra múzsái is elhallgattattak, de csak egy rövid időre. A tagság lelkesen mentette az értékeket. A teljes kottatárat elrejtették " Feltámadunk " felírású csomagolópapírba. A háború után röviddel ismét folytatódott az élet az ódon falak között. Az 50-es években a Törekvés név helyett idegen név viselésére kényszerítették az immár " kultúrotthont", de az új név nem maradt sokáig. Az 56-os forradalom idején régi tárgyi értékek semmisültek meg, pl. az egylet zászlaja, a könyvtár elégetésre került. A Töri azonban rövid ido alatt ismét méltóvá vált régi, nagy híréhez. Legendás hírü színjátszás alakult ki, egymást érték a bemutatók.
 
A Csárdáskirálynő előadásán fővárosi népszerű művészek is közreműködtek pl. Rátonyi Róbert. E falak között tanuló néptáncosok 1961-ben együttessé alakultak. A főváros egyik kedvelt bálozó helye volt az intézmény. Az amatőr mozgalom egyre nagyobb helyet követelt a tevékenységen belül. A hatvanas évektől már a legkülönfélébb klubok kezdték meg működésüket: film, ifjúsági, bélyeggyűjtő, sakk, fotó, kertbarát, nyugdíjasok stb. Neves művészek indították pályafutásukat e házból: pl. Illés zenekar, Tar Béla filmrendező.

Az egyre bővülő kiállítások rendkívül színesek és látogatottak voltak. Nem csak képzőművészeti, hanem klf. emlékkiállítást rendezett az intézmény. Pl. Lehotka László, Révész Tamás - fotóművészek, Kesztyűs Ferenc festőművész, Házsongárdi temető-fotó, Pécsi Sándor és Soós Imre színművészek emlékkiállítása. Különböző rendezvényein országos hírű személyiségek fordultak meg : Baranyi Ferenc, Fehér Klára, Moldova György, Kolozsvári Grandpierre Emil, Mester Ákos, Kupa Mihály stb.

Az 1980-as évek változni kezdő világa a Törekvésben is változásokat idézett elő, a többi művelődési intézményhez hasonlóan. A Törekvésben azonban olyan erős volt a múlt tradíciója, az amatőr művészeti csoportok lelkesedése, szakmai múltja, hogy visszaépülés helyett újabb kori virágzásának indult a táncos tevékenység minden formája. A Törekvés Táncegyüttes mellett, nemzetiségi tánccsoportok jöttek létre, majd mára a társas és versenytánc is csatlakozott a tevékenységhez. Ma már több száz fiatal táncol a mindennapokon a ház falai között.