X. kerület

Budapest külső kerülete. Területe 32,50 km2. A gondozott parkok összterületét tekintve Kőbánya a fővárosi listavezető, 2 675 000 négyzetméternyi zöldterülettel. Lakossága 75.470 fő. Népsűrűség 2388 fő/km2

Van egy jó témád? Írd meg!

Fotók vegyesen

Partnerek

Hozzászólások

Szeretnék hírlevelet!

A Csősztorony története

2009.12.02. 14:38 Kvazimir

A Csősztorony Kőbánya Óhegy nevű részén található, amely a nevét az itt álló 148 méter magas kiemelkedésről kapta. Egykoron itt eredt a Városligeti-patak, amely a mai Városligeti-tó mentén ömlött egy - ma már szintén nem látható - Duna-mellékágba. Területén már a török hódoltság idején jelentős szőlőművelés folyt, és ekkortájt kezdték el itt fejteni külszíni bányákban az építkezésre alkalmas mészkövet. Kőbánya harmadik kincsét, a helyi sörgyártás alapanyagául szolgáló karsztvízet jóval később, a XIX. században fedezték fel.




















A szőlő- és bortermelés igazi virágkorát az 1840-es években élte, amikor 960 holdon évi 20-30 ezer hektoliter bor készült, melyet a kőbányászatból kivont pincékben tároltak. A századfordulóra azonban a virágzó bortermelés a filoxéravész miatt súlyos csapást szenvedett, és ebből többé már nem tudott talpra állni.

A kőbányászat ipari méretekben a XIX. század elején alakult ki, 1836-ban már 4 kőbánya és egy téglagyár volt az Ó-hegy oldalában. A kőbányászat az 1890-es években szűnt meg. Ekkorra a hegy gyomrában húzódó pincerendszer már 30 km hosszú volt, de a szakszerűtlen bányászat miatt életveszélyessé vált. Azóta a járatok nagy részét kommunális szeméttel töltötték fel, többször be is szakadt felettük a talaj, nemrég halálos baleset is okozva.

A sörgyárakat a pincék és a forrásvíz vonzották ide. A mai sörgyár elődje az 1855-ben alakult Kőbányai Serház Társaság volt. A XIX. századtól lényegében kialakult a városrész jelentős ipara, és a XX. századra Kőbánya munkáskerületté vált.
Kocsma, étterem, helytörténeti gyűjtemény

Ma már meglehetősen nehezen tudjuk elképzelni Kőbányát kirándulóhelyként és borvidékként, hisz többnyire gyárakat, lakótelepeket látunk itt. A borvidék két részre tagolódott: a már említett Óhegyre és az Újhegyre.  A XIX. század elején egyre gyakoribbá váltak a lopások a helyi szőlőkben, ezért Pest város Magisztrátusa 1843-ban pályázatot írt ki egy csősztorony, és egy hozzá tartozó főcsőszi épület tervezésére és felépítésére.

A kivitelezés Brein Ferenc építőmester nevéhez fűződik. A romantikus stílusú, szabadon álló lépcsős építmény magában foglalja az őrházat is. A kétszintes, oromzatos nyeregtetővel fedett téglalap alaprajzú őrházhoz keskeny összekötő taggal csatlakozik az aszimmetrikus elhelyezésű, négyzet alapú épület, ahonnan a torony lépcsőzete is indul. A kilátóhoz vezető csigalépcső mentén míves vaskorlát fut. Az emeleti helyiség ajtaja fafaragásokkal gazdagon díszített. A Csősztorony a "mezei kapitány" felügyelete alatt évtizedekig segítette a helyi csőszök munkáját. Kőbánya egyik jelképe lett, ma is látható a kerület címerében.

Azonban a filoxéra a XIX. század végén a helyi szőlőtermelés végét jelentette, lakótelepek, házak épültek a szőlők helyén. Új idők jöttek, a Csősztoronyba kocsma, majd étterem költözött. A kerületi önkormányzatnak most az a szándéka, hogy ideköltözteti a helytörténeti gyűjteményt.

Egyelőre azonban a toronyba sem lehet felmenni, ahonnan pedig szép kilátás lehetne - akár egészen a kerület határáig. A Csősztorony kis épületén kívül ma már csak néhány utcanév (például Kéknyelű utca, Szőlőtelep utca, stb.) őrzi a környéken a szőlőművelés emlékét. Az Ó-hegy a kerület zöldövezetévé vált, az Új-hegyen ma már hatalmas lakótelep éktelenkedik.


Zolah Lőrinc

Zofahl Lőrinc, a 19. század első felének sokat foglalkoztatott építésze 1836-tól volt a Szépítési Bizottság tagja. 1831-43 között számos polgárházat épített, melyekkel nagyban hozzájárult a biedermeier-kori Pest kiépítéséhez, például a Király u. 62., a Váci u. 59. és a József Nádor tér 7. számú ház révén. Nevéhez fűződik az egykori pesti Orczy-ház átépítése, valamint az újszászi és gyöngyösi Orczy-kastély (ma Mátra Múzeum), és a hajósi templom.
A következő évben Zofahl Lőrinc elkészítette a terveket. Zofahl a biedermeier-kori Pest legjelentősebb építésze volt, mára azonban már csak két általa tervezett ház maradt meg: a Váci utcai Rottenbiller-ház és a József Nádor téri Röszler-Muráti ház.

1 komment

Címkék: történelem

A bejegyzés trackback címe:

https://10ker.blog.hu/api/trackback/id/tr831558671

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása