Önálló fejezetként szerepel a brókerügy vádiratában a X. kerület részvénycsomagjával elkövetett visszaélés története. A dokumentum szerint 1999 végén vagy 2000 elején Karl Imre – akkor szocialista parlamenti képviselő – felkereste Kulcsár Attilát, hogy a kőbányai önkormányzatot ügyfélnek ajánlja.

Összehozta a brókert Váradi János képviselővel, aki akkor a Kőbányai Vagyonkezelő Rt. cégének, a KŐBETA Kft.-nek igazgatósági tagja volt. Váradi elmondta Kulcsárnak: az önkormányzat jelentős Richter- és Antenna Hungária-részvénycsomaggal rendelkezik, amelyekkel tőzsdei ügyleteket kellene lebonyolítani. Részlet a vádiratból:

Hamrák János nagystílű bűnöző volt, ő egy lendülettel az egész Rottenbiller utca burkolatát ellopta.  Budapesten, a Vaspálya utcában puhább tolvajok dolgoznak: lopás helyett lopkodnak. Akinek égető szüksége van egy kis téglára, az bont magának a vasúti kerítésből/falból. Közvagyon, tehát mindenkié, de főleg az enyém.

Képek a belvaros.blogspot.com jóvoltából:

Ismét egy érdekes, retro filmhíradó Kőbányáról.

 

A gyülekezet létrejötte az ipari kisváros ugrásszerű felfejlődésével hozható összefüggésbe. A mai Kőbánya valaha egy nagyon hangulatos, kedves kisváros volt. A 19. század vége fele tömegesen telepedtek le munkások, akik az ország különböző tájairól érkeztek, így az evangélikusok száma is megnőtt, mígnem 1899-től rendszeressé váltak az istentiszteletek.

Az alkalmakat a Kápolna téri iskola egyik termében tartották. Annak ellenére, hogy szinte teljesen önálló gyülekezeti életet éltek és saját anyakönyvet vezettek, a Deák téri Egyházközség fiókegyházaként volt számon tartva. Vallástanára és első lelkésze Majba Vilmos volt, aki 50 évig szolgált Kőbányán. Tevékenységének köszönhetően fellendült a gyülekezeti élet: vasárnapi iskolát, leányegyesületet és nőegyletet alapít, ezen kívül ő hozza létre az ország első evangélikus cserkészcsapatát.

2006. nyarán úgy döntöttünk, hogy kicsit önnállósítva magunkat a Darazsaknak folytatjuk az NB. II. -es vonalát és a 2005-06-os évhez képest átalakuva, más elvárásokkal és tervekkel megalakítottuk a Darazsak Old Boys-t.




Célunk csak úgy mint a játékoskeretünk is nagyban megváltozott. Vezéreink egy része magasabb osztályokba szerődtek, a többiek maradtak és régebbi srcokkal kiegészülve 12 fővel nekiugrottunk az NB. II. C csoportjának ahol a nevezett 20 csapatból a nem túl előkelő 13. helyet csíptük meg. Tudtuk leszünk ennél jobbak is, csak türelem kell.