Talán kevesen tudják de kerületünkben számos kisebbség él, ilyen a német, örmény, román, lengyel, ruszin, cigány, ukrán. Kíváncsi voltam e közösségek történelmére és szerencsére bőven találtam információt. A kerületi kisebbségekkel foglalkozó bejegyzéseim ezentúl a hétfői napokon fogom publikálni.

A lengyelség sok szempontból rekorder Budapesten. Annak ellenére, hogy számuk mindig is eltörpült a németekhez vagy a szlovákokhoz képest, messzemenően hozzájuk köthető a legtöbb szobor, emléktábla és utcanév a városban. Kevesen tudják, de Kőbányán a századfordulón zárt, falusias hangulatú lengyel kolónia jött létre, akiknek a neves építész, Árkay Aladár tervezett templomot. A lengyelek ma is jelen vannak a  kerületben, többek között saját kulturális központot és kisebbségi önkormányzatot fenntartva.

1831 után érkezett meg az első Nagy Emigráció, kialakult a lengyel menekültek befogadásának és bujtatásának hagyománya. Az itt tartózkodó lengyelség ekkor vendéglőkben és lakásokban működő klubokban találkozott. Bár milliós számban, több hullámban hagyták el hazájukat, Magyarországon többnyire csak átmenetileg tartózkodtak, hogy aztán továbbmenjenek az Egyesült Államokba, Franciaországba, Kanadába stb. 1880-tól lett hazánk és kerületünk a lengyel munkaerő célpontja, mikor megkezdődtek a századforduló Budapestet világvárossá varázsoló nagy építkezései, valamint beindult az iparosodás, és gyors egymásutánban nyíltak gyárak, malmok. A nagy gyárak ügynököket küldtek a szegény szlovák, ruszin és lengyel falvakba, hogy csalogassák ide az olcsó munkaerőt. 1900-ban körülbelül 4000, 1916-ban pedig már 18.000 lengyel tartózkodott Budapesten, akik főleg a kőbányán találnak munkát.

Kőbányán élt a fővárosi lengyelség mintegy ¾-e, kizárólag itt, az Óhegy utca és a Maglódi út környékén jött létre zárt lengyel kolónia, megakadályozva így a beolvadást - az itt élők egy része már a végleges letelepedés mellett döntött. Főképp kőbányákban és sörgyárakban dolgoztak, valamint építőmunkásként, például Sorg Antal vállalkozásában. Eleinte a Kápolna téri Conti-kápolna miséit látogatták, de hamar kialakult az igény egy saját templomra - ezt segítendő érkezett 1908-ban Wincenty Danek, lengyel pap, aki azonnal egyesületet is alapított a templom építéséhez.

Ehhez a pénzt főképp adományokból gyűjtötték össze: több főúr mellett például Budapest akkori polgármestere is a pártolók között volt, de adakoztak a királyi családból is. X. Pius pápa 1910-ben megáldotta az egyesület tevékenységét, amivel sikerült a magyar egyházi vezetés támogatását is megszerezni; a Főváros pedig látva a mozgalom támogatottságát, 1912-ben ingyen adott telket az Óhegy utcában az egyesületnek. 1916-ban az egyesület egy másik Óhegy utcai telket kért, és még ezt is megkapták, feltéve ha a templom öt éven belül felépül.

Az I. világháború nemcsak hogy megakasztotta a templom ügyét, ráadásul a lengyelek nagy része hazament vagy visszatelepítették, így Kőbányán 1920-ban mindössze 1107 lengyel maradt. Danek azonban nem adta fel, az Egyesült Államokba utazott pénzt gyűjteni, és meglepő sikerrel járt. Így, miután a Főváros eltekintett a korábbi ötéves határidőtől (az ekkor már régen lejárt), az építkezés 1925-ben megkezdődött, és 1926-ban be is fejeződött. Az Árkay Aladár tervei szerint épült templom megjelenésében is tükrözi a magyar-lengyel barátságot, történetével pedig „örökre hirdetni fogja a főváros bőkezűségét és türelmességét más nemzetek iránt” (Danek). 

A II. világháború után az egykor virágzó életű kolónia gyakorlatilag megszűnt; 1950-ben a szegényházat államosították és magyar idősek otthonává alakították, a templom pedig elveszítette lengyel papjait. A 70-es években újabb hulláma érkezett a lengyel vendégmunkásoknak, ők már tudatosan keresték Kőbányát, így megint beindult az élet: vasárnaponként lengyel nyelvű misét tartottak, és megtartották a lengyel egyházi ünnepeket is, például a körmeneteket. 1989-ben visszakapták a lengyelek a templomot, és II. János Pál pápa 1991-es magyarországi látogatásának köszönhetően személyi plébániává emelték. A szegényház mint Lengyel Ház éledt újjá 2002-ben, az 1992-ben alapult Lengyel Katolikus Szent Adalbert Egyesület székházaként, és kulturális funkciót teljesít. 1993-ban alkotta meg a Parlament a kisebbségi törvényt, amelynek köszönhetően létrejöttek a lengyel kisebbségi önkormányzatok is: ma 15 kerületi önkormányzat működik az Akadémia utcai Fővárosi és a Lengyel Templomtól nem messze található Állomás utcai Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat mellett. Ugyanitt működik a Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára, amely a magyar-lengyel kapcsolatok, valamint a magyarországi lengyelség történelmét hivatott bemutatni.