Ez a nyolcszögletű ablakokkal ellátott narancsszínű, űrállomásra emlékeztető közlekedési csomópont, Budapest egyik jellegzetes épülete, kerületünk egyik leghírhetdebb pontja. Azok is ismerik, akik soha nem jártak még itt. Átépítése előtt (néha még most is) hajléktalanok, utcai árusok, piások olvasztótégelye volt. Melőtt az erre járó ember betévedt ide vett egy nagy levegőt, amit nem is engedett ki, amíg nem lépett be a metró kocsiba.

Mára a régi KÖKI kevésbé ismert nevén a ""modern műanyagból készült, tűzveszélyes hajléktalanszálló" kezd eltűnni a szemünk elől, helyére űrtechnikával készültő többszintes bevásárlóközpont épül. A gyrosos helyét felváltja valamelyik gyorsétteremlánc egysége, csipogó elemes ébresztőórát legfeljebb az pláza Swatch boltjában tudok majd venni (gyanítom nem 100 forintért) és a szilveszteri petárdát is új helyről kell majd beszereznem.

Tisztelegve a hely szelleme, közösség teremtő ereje előtt felforgattam az internetet a hely történetéért, sikerrel. A poszt végén KÖKI-s életérzés videó formájában is!

Az eredeti épület, amelynek a bontásába az év elején kezdtek bele, a MÁV Tervező Intézet (MÁVTI) berkeiben, Kővári György és munkatársai - Koppányi Imre és Koppányi Miklós - tervei alapján épült. 1978-ban fogtak neki az építkezésnek, az avatásra 1980. március 29-én került sor, a 3-as metró Nagyvárad tér - Kőbánya-Kispest közötti, II/A szakaszának átadásakor. A metrón utazók száma 1980-ban - az újabb szakaszok átadásának eredményeképpen - 60 százalékkal haladta meg az 1975-ös szintet. Az akkori sajtó szerint "a pálya minden kilométere - a hozzá tartozó üzemeltetési és karbantartási költséggel együtt - 1,5 milliárd forintba kerül." Egy metróvezető akkoriban 6000 forintot keresett havonta. A nagy forgalmú csomópont nem csak az érintett X. és XIX. kerületnek nyitott új közlekedési lehetőséget, hanem az átszállóforgalom céljait is szolgálta: kapcsolatot jelentett a belváros, a környék, a repülőtér és a MÁV vasútállomásnak köszönhetően a vidék felé is. A végállomásra eleve csak gyalogosforgalmat terveztek, az autó- és buszforgalom a Sibrik Miklós úti felüljárón át haladt és halad ma is.

A gyalogos felüljárót nem csak közlekedési, hanem egyéb funkciókkal is ellátták: ide kerültek a jegypénztárak, de volt itt ABC áruház, újságos, ajándékárus, nyilvános WC is. Az alsóbb szintekről felfelé mozgólépcső segíti a közlekedést. A gyalogos felüljáró előre gyártott, a helyszínen szerelt acélszerkezetű vázas, könnyűszerkezetes födémmel. Oldalait egyes részeken üveglapokkal, más részeken az akkor korszerűnek számító műanyag lapokkal borították. Mára talán kicsit megutáltuk és gagyinak tartjuk a túl sok műanyagot, de emlékezzünk vissza a tévében sugárzott "Mert ez műanyag..." reklámra: az anyaghasználat nagyon is jellemző a korra. Jellegzetes homlokzati elemmé vált a narancssárga műanyagból kialakított szendvicspanel, benne a nyolcszögletű, alumíniumkeretes ablakokkal. A műanyag homlokzati elemeket a balatonkenesei SIRÁLY Vas- és Műanyagfeldolgozó Szövetkezet készítette a vitorlás hajók készítéséhez kifejlesztett technológiával.

A kivitelező a 21. sz. Állami Építőipari Vállalat volt. A tervező Kővári György 1934-ben született. A diploma 1957-es megszerzése után a MÁVTI-nál helyezkedett el, így munkái együtt követik a MÁV 60-as, 70-es évekbeli történelmét. Huszonöt évesen készítette el a Kazincbarcikai vasútállomás terveit, 1967-ben a balatonfüredi vasútállomást és a budapesti Baross téri aluljáró-rendszert tervezte meg. A 70-es években a metrót építő METRÓBER-nél dolgozott, a kapcsolódó létesítmények tervezésével foglalkozott. Budapesten az akkori Marx tér (ma Nyugati tér) áttervezése fűződik még a nevéhez. 1961-62-ben, majd 1969-ben az ő vezetésével építették át a Déli pályaudvart. 1980-ra tervezte meg a Kőbánya-Kispest metró végállomást, amelyet 1981-ben adtak át a forgalomnak. 1982-ben a Demján Sándor nevéhez is kapcsolt Skála Metró építésze. Kővári György 1982 január 26-án hunyt el, akkoriban a MÁV kórház rekonstrukciós tervein dolgozott.

A KÖKI épületegyüttese később, a második építési fázisban, egy, ugyanilyen stílusban megépített, lábakon álló bővítménnyel gazdagodott, ide egy húsbolt került. (A bővítmény vitatott tulajdonviszonyai tavaly perbe torkollottak.) Megjegyzendő, hogy akkoriban még a sok üzlet nem takarta el a nyolcszögletű ablakokat, így eredetileg sokkal szellősebb, világosabb tereken át lehetett eljutni a vonattól a buszig. Ma is a MÁV vágányok feletti folyosó a legvilágosabb rész, mivel ide már nem került üzletsor, míg a bontás elötti legzsúfoltabb és legsötétebb rész a metró és a BKV buszvégállomás közötti szakasz volt.

 Ez az épület több évtizeden át szolgálta az utasokat, ám időközben a karbantartására nem költöttek eleget, nagy felújítást sosem kapott, így egyre lerobbantabbá vált az épület, ahová az emberek nem találkozókat beszélnek meg, inkább csak sietve átmennek rajta. A hely egyre kevésbé emlékeztetett forgalmi csomópontra, inkább egy lerobbant hajléktalan-szállóra hajazott. Finoman szólva is időszerűvé vált az épületcsoport átalakítása: egy 2006-os kisebb tűz után a tűzoltóság vizsgálata megállapította, hogy egy erősebb tűz esetén az épület állékonysága mindössze kb. 1 óra (!).

További képek KÖKiről: