Hős utca. Kerületünk, de talán egész Budapest egyik legveszélyesebb helye. Állandó hadiállapot, nyomor, szeméthegyek, betoning lerohadt házsorok. Sokak menekülnének innen, eladó lakásokból nincs is  hiány, de a környék híre minden érdeklődőt elriaszt. Ha már minden remény szertefoszlott jön egy jó ingatlanos és pillanatok alatt vonzóvá teszi  lakásunkat. Így lesz a Hős utcából a város mértani középpontja, a betonpadló sötétszürke pedig diagonált járólap.

Mielött bárkinek a fejében megforulna, hogy a Hős utcában lakást vásároljon olvassa el a környékről szóló remek cikket, melynek címe: A nyomornak ára van.

Első emeleti lakásról van szó téglaépületben, a ház vegyes tulajdonú – mondja a telefonba az ingatlanos. A vegyes tulajdon azt jelenti, hogy nem csak magyar emberek laknak ott – teszi hozzá kérdésemre....
A ház előtt találkozunk, a Hős utcában. Néhány alkoholista derékig a konténerbe hajolva kutat, a kávézó előtt kigyúrt férfiak álldogálnak. Az udvaron szeméthegyek. 
Felmegyünk. A gangról nyíló ajtó két lakás bejárata: jobbra az eladó lakás vasráccsal és újabb ajtóval elzárva, balra a másik: két asszony ül az asztal mellett, a tányéron kolbász. Arra a kérdésre, hogy a két lakást elválasztó WC vajon közös-e, a szomszédból igenlő a válasz, míg az ingatlanos siet megnyugtatni, mindegy, hogy közös vagy nem, nekem erre már nem lesz szükségem, mert az eladó lakásban van önálló WC. Nyitva hagynám a kérdést, ám a nők váratlanul megváltoztatják álláspontjukat. Ha az eladó ingatlanban van saját WC, akkor a közös mégis inkább az övék. 
Az eladó lakás szoba-konyha, utóbbiból választották le a vizes helyiséget. Érdekes, hogy mind a konyhát, mind a WC-fürdőszobát szőnyegpadlóval burkolták. "Uram, de hát csak négymillió forintról beszélünk" – mondja az ingatlanos, amikor érzékeli, hogy ennél azért többre számítottam, legalábbis a színvonalat illetően. "Nézze, itt van ez az üres telek – és az ablakból látható szemetes térre mutat –, előbb-utóbb ezt valaki meg fogja venni. Ha pedig megveszi, ezt a házat is megveszi hozzá, mert ha mondjuk külföldi, és építeni akar, szüksége lehet erre a területre is. És akkor nagyon fel fognak menni az árak" – zárja szinte hibátlan gondolatmenetét és az ajtót, majd miután nem mutatok vételi szándékot, elköszönünk. 
Valami azt súgja, hogy egy lakóval folytatott beszélgetés némiképp árnyalhatná az ingatlanos által felvázolt rózsaszín? jövőképet, úgyhogy becsöngetek az egyik lakásba. 
Róbert és barátnője a húszas éveikben járnak, tavaly költöztek a Hős utcába: 
– Ahogy idejöttünk, egy hét után betörtek. Elvitték a mosógépet, a tévét, mindent: kétszázezer forintos kár volt. Levették a rácsot és berúgták az ajtót. 
– A szomszédok nem látták? 
– Mindenki látta, de kéz kezet mos. Egyik ismerősöm mondta, hogy mikor ideköltözött az anyukája, és vitték föl a cuccokat, már a kocsiról lepakolták a holmijait. Olyat megcsinálnak, hogy itt az úton elkezdik szerelni a motort, mintha rossz lenne. Megáll a sor, akkor benéznek a kocsikba, hogy melyik ablak van lehúzva. A múltkor, azt hittem, csak be akar szállni, de kikapta a táskát, és elfutott. Szegény vezető meg mozgássérült volt ráadásul. 
– Megkérdezhetem, miért költöztetek ide?
– Meg. Apámnak üveges vállalkozása volt Óbudán, jól ment. Legalábbis azt hittük. Mert amikor két évvel ezelőtt meghalt, megjelent az ukrán maffia, és közölték, hogy húszmillióval tartozik nekik. Állítólag játékgépezett. El kellett adnunk a lakást, ami maradt, abból itt kaptunk másikat.
– Mennyiért? 
– Hárommillióért. 
– Milyen állapotban van a lakás? 
– Nálunk a betonig lerohadt a vakolat, mert a fölső lakónál szivárog a víz. Egyébként iszonyúan párás az egész ház, nyáron kibírhatatlan. 
– Tényleg két lakásra jut egy mellékhelyiség? 
– Nem kettőre, van, ahol a folyosó végéről is odajárnak. Fürödni meg a rokonaikhoz mennek, mert a legtöbb lakásban nincs fürdőszoba.
– Sok a balhé? 
– Micsoda? Öldöklik itt egymást az emberek, ásóval kergetik egymást.
– Éjszakánként? 
– Este. Olyan balhék mennek, hogy az nem igaz. Pedig az utca túloldalán a készenléti rendőrség van. 
– Mikor tízen ideállnak és nem engednek át, akkor körbe kell menni az egész lakótelepet, hogy be tudjál menni. Veszélyes. Már négyszer próbáltak betörni. Tegnapelőtt a szomszédban beszélgettünk, egyszer csak halljuk, hogy feszegetik a rácsot. De egymástól is lopnak. Volt, hogy meglopta egyik a másikat, a többi meg összeverte. És itt beszélnek meg mindent az ablakunk alatt, ha nem akarjuk, akkor is halljuk. "Rendeltek egy mosógépet, most oda be kell mennünk, mert az is pénz, és elosztjuk ötfelé."
– Mikor tudtok innen elmenekülni? 
– Mi is áruljuk a lakást. Volt egy vevő, úgy néz ki, hogy 3 és fél millióért megveszi.
– Hová költöztök?
– Ennyi pénzből? Legfeljebb albérletbe.