Hős utca. Kerületünk, de talán egész Budapest egyik legveszélyesebb helye. Állandó hadiállapot, nyomor, szeméthegyek, betoning lerohadt házsorok. Sokak menekülnének innen, eladó lakásokból nincs is  hiány, de a környék híre minden érdeklődőt elriaszt. Ha már minden remény szertefoszlott jön egy jó ingatlanos és pillanatok alatt vonzóvá teszi  lakásunkat. Így lesz a Hős utcából a város mértani középpontja, a betonpadló sötétszürke pedig diagonált járólap.

Mielött bárkinek a fejében megforulna, hogy a Hős utcában lakást vásároljon olvassa el a környékről szóló remek cikket, melynek címe: A nyomornak ára van.

Első emeleti lakásról van szó téglaépületben, a ház vegyes tulajdonú – mondja a telefonba az ingatlanos. A vegyes tulajdon azt jelenti, hogy nem csak magyar emberek laknak ott – teszi hozzá kérdésemre....

A BKV végkielégítési botrány óta kormányrendelet írja elő, hogy a köztulajdonban álló gazdasági társaságok vezetőinek fizetését bárki megtekinthesse. Kíváncsi voltam kerületünk vajon mennyire bőkezű vezetőivel.

Fecske Károly a kerületi Vagyonkezelő Zrt. és a Gergely utcai ingatlanfejlesztő Kft. első embere. Kőbánya legjobban fizetett közalkalmazottja. Havi bére (költségtérítés nélkül) megközelíti a másfél millió forintot, éves prémiuma 12 havi fizetésének 80%-a, melynek felét év végén egy összegben felveheti. Ezek mellett étkezési hozzájárulást, mobil és személygépkocsi költségtérítést és biztosítást is fizet neki a kerület.

A fizetés roppant nagylelkű tekinve, hogy nemrég az önkormányzat még csőd közeli állapotban volt, 2 milliárdos hitelt görgetett maga előtt, aminek maradékából tudták kifizetni a 2300 alkalmazott bérét.

Talán ezzel  fizetés még elfogadható is lenne ha valós funkcióját megfelelően ellátná a szervezet. Főbb feladata többek között, hogy "megálmodjon" olyan projekteket, amelyek az egész kerület jövőjét és arculatát meghatározhatják. Ennek ellenére Vagyonkezelő honlapján mindössze egyelten ilyen fejlesztést, a Sörgyári S1 projektet lehet megtalálni, amiről már régen kiderült, hogy "csak a helyi (országos?) politikusok sok hektáros játszótere..."

Lássuk Fecske Károly fizetését részletesen:

Lesz-e holnapuk? Erre a kérdésre keresik a választ Szent László téri önkormányzat épületében. Vicces elképzelni, ahogy a város vezetői prófétákkal körülölelve egy varázsgömbön keresztül kémlelik a választás végeredményét. Természetesen itt  nem erről van szó, Lowel Hargreaves (akiről semmit nem tudtam kideríteni) előadássorozatának biztosítja a helyszínt a városvezetés.

A politika gyakori vendég volt a héten a postaládámban. Több szóróanyag is érkezett az MSZP-s Arató Gergelyről, akiről kiderült Gyurcsány Ferenccel közösen tette tönkre az országot, amiért 1758 alkalommal a volt kormányfővel együtt szavazott többek között a nyugdíjelvonásról, az adóemelésekről, az egészségügy tönkretételéről. A másik oldalról viszont felkészítenek egy Fideszes nyugdíjkatasztrófára, hiszen a populista ígéreteket a rászoruló idős emberek zsebéből finanszíroznák.

További képek ==>

Sajnálatos módon kevés információm van kerületünk egyik fontos gyáregységéről a Magnezitipari Művekről. Főként a gyár hanyatlása és megszüntetéséről nincs semmi lyen adatom. Ha bárki rendelkezik korabeli fényképpel kérem juttassa el hozzám.

A téglagyártás Kőbánya hagyományos ipara volt, amelybe új színt vitt be a kazán-téglagyártásban fontos szerepet játszó Magnezitipari Művek. Legrégebbi jogelődjét Miesbach Alajos bécsi gyáros alapította 1838-ban. Ez a téglavető került 1855-ben a Drasche család tulajdonába, akik nagyvállalattá fejlesztették.
A vállalat három régi gyár: a magnezitipari Tűzállóanyag-gyár, a Kerámiai Tűzállóanyag-gyár és a Budapesti Tűzállóanyag-gyárnak az egyesüléséből keletkezett 1963-ban. A gyár akkor 200 munkást foglalkoztatott. 1969-ben ünnepelte az anyaggyár fennállásának 75 éves évfordulóját.
A Magnezitipari Művek adta az ország tűzállóanyag-ipari termelésének 83%-át. A vállalat exportja igen kiterjedt volt, 50%-át szocialista országokba, az NDK-ba és Bulgáriába juttatja, exportjának másik fele tőkés országokba irányult. Állandó vásárlója több nyugat ország, köztük Olaszország, Belgium, Franciaország volt. A hatvanan években egymás után háromszor nyerte el az élüzem címet.

A gyár ma már nem létezik, le is bontották. A gyárban dolgozó munkások házai viszont példás állapotban vannak a mai napig, talán Kőbánya-Kertváros előképei lehettek fa zsalugáteres, tornácos, kertes jellegükkel, az oszlopokon kedves kerámia díszítésekkel.