X. kerület

Budapest külső kerülete. Területe 32,50 km2. A gondozott parkok összterületét tekintve Kőbánya a fővárosi listavezető, 2 675 000 négyzetméternyi zöldterülettel. Lakossága 75.470 fő. Népsűrűség 2388 fő/km2

Van egy jó témád? Írd meg!

Fotók vegyesen

Partnerek

Hozzászólások

Szeretnék hírlevelet!

A Kőbányai Sörgyár története

2009.11.02. 13:15 Kvazimir

A kerület egyik legmeghatározóbb és legnagyobb múltra visszatekintő gyára a Kőbányai Sörgyár. Bevallom, ez idáig nagyon keveset tudtam a több mint másfél évszázados történelméről. Szerencsére elképesztő mennyiségű információt és az index.hu fotósának köszönhetően jó pár képet is tudok majd csatolni a bejegyzésemhez.

 

1854-ben két sógor, Barber és Klusemann serfőzdét nyitott a külső Jászberényi úton, egy évvel megelőzve a Schmidt-féle Kőbányai Serház Társaságot. A két söröscég hetven éven át folyamatosan versenyzett egymással, mígnem 1923-ban egyesültek.

 

Az egykori kőfejtő helyén, egymás szomszédságában hat gyár, épült ötven év alatt. Barber Ágost és Klusemann Károly után egy évvel, 1855-ben a Kőbányai Serház Társaság is megnyitotta üzemét, amelyet hét év múlva már Dreher-gyárnak hívtak, mivel a schwehati sörkirály, Dreher Antal 1862-ben megvásárolta az ígéretes telepet. Dreher nevét ekkor már nagy betűkkel írták a sörgyártók kézikönyvében.

Egy évvel később meghalt Dreher Antal. Helyét fia, Jenő vette át. Ez azonban nem törte meg a gyár fejlődését. 1885-ben már harmincezer hektoliterrel gyártottak többet, mint a vetélytárs. Az egyesített főváros gyorsan fejlődött, lakóinak száma egyre nőtt. A sörpiac meg szélesedett. 1894-ben két új serfőzdét alapítottak Kőbányán, az egyik a Polgári, a másik a Királyi nevet kapta. Hamarosan kiderült, a vállalkozók túllőttek a célon. A Királyi csődbe ment.

A XX. század eleje ismét fellendülést hozott és egy újabb társaságot, a Fővárosi Serfőzde Rt.-t. A régiek erre korszerűsítéssel és bővítéssel válaszoltak; az 1907 óta önállóan működő Dreher-gyár időközben egymillió hektoliterre növelte éves kapacitását, akárcsak a tőle elmaradni nem kívánó Első Magyar Részvény Serfőzde Rt., a hajdani Barber-Klusemann gyár utódja. A gyár 1883-tól használhatta cimkéjén Magyarország címerét, 1896-ban a Millenniumi Kiállítás hivatalos sörszállítója lett, 1911-ben pedig elnyerte az Országos Iparegyesület aranyérmét söre kitűnő minőségéért.

Az első világháború véget vetett a nagy sörözéseknek, ám a várt boldog idők a békekötés után sem köszöntek be. Trianon a területekkel a sörpiacokat is leválasztotta Magyarországról. A sörgyárak összefogtak és 1923-ban megalakult a Dreher-konszern a névadó, valamint a Részvény és a Haggenmacher sörfőzdék részvételével. A sörfőzést a Részvény telepére korlátozták, a Haggenmacher gyárban textilüzemet rendeztek be, a Dreher pedig maláta, likőr és csokoládé gyártásába kezdett. A cég a sörpiac 66 százalékát tudhatta magáénak. 1934-ben megvásárolta a Fővárosi Serfőzde részvényeit is, és ezzel 75 százalékra növelte részesedését.

A nagy államosítások idején, 1948-ban a Dreher sörgyárba olvasztották a Polgári és a Királyi sörfőzdét is. A cég neve Kőbányai Sörgyár Nemzeti Vállalat lett. 1959-ben megalakult a Magyar Országos Söripari Vállalat, melynek központjául szintén a kőbányai gyárat választották. A MOSV fennállásának utolsó évében már 3,6 millió hektolitert termeltek Kőbányán. 1971-ben újabb átszervezés eredményeként létrejött a Söripari Vállalatok Trösztje, szintén kőbányai központtal.

Amikor a tröszt 1982-ben felbomlott, a gyár nagyszabású rekonstrukcióba kezdett, de mire befejezték, kiderült, hogy a kapacitásnövelés helyett a minőségfejlesztésre kellett volna koncentrálni. 1987-ben a gyár újra megjelent a Dreher márkanévvel, ám a piaci részesedésnek ekkor már csak 34 százalékát birtokolta.

1992 -ben privatizációs pályázatot írtak ki rá, és egy évvel később megvette a Dél-afrikai Sörgyárak (SAB), melynek európai igazgatósága is Budapestre költözött. Az elmúlt évek jelszava a minőségfejlesztés volt. Előbb a palackfejtő gépsort cserélték le, majd a főzőházat újították fel. Mindemellett tudatosan törekednek a márkanevek öregbítésére.A sörfogyasztási szokásokat közvélemény-kutatással mérték fel, így került Gusztáv az Arany Ászok címkéjére. Senki sem mondta, hogy hasonlít Gusztávra, de váltig állította, hogy a szomszéd, a barát és a kollégák pont úgy néznek ki.

Továbbra is a magyar márkákat - Kőbányai Világos, Arany Ászok, Korona, Dreher Export, Pils és Bak - gyártják. Szeretnék megőrizni a dreheri örökséget, megtartani mindent, amihez emlékek fűződnek. Nincs könnyű dolguk, 141 év még a sörgyártásban is hosszú idő.

 

További képek a gyártelep már lebontott és bezárt részeiről:

3 komment

Címkék: történelem sörgyár

A bejegyzés trackback címe:

http://10ker.blog.hu/api/trackback/id/tr921492924

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

ifjú padavan 2012.03.26. 19:17:23

Dreher Antalt (aki II. Antal volt a sorban) az akkor még kiskorú III. Antal követte, az ő fia volt Jenő.

Blucky 2015.05.24. 13:56:37

@ifjú padavan:

Még így sem pontos a dolog:
Dinasztia alapító:
Franz Anton Dreher (1735-1820)
fia, A SÖRKIRÁLY, a kőbányai gyár első Dreher tulajdonosa:
I. Dreher Antal (1810-1863) Ő a vásárlást követő évben meghalt.
I Antal fia: Ifjabb Dreher Antal (1849-1920)
(Ő valóban kiskorú volt apja halálakor, de 1870-ben átvette mind a négy Dreher gyár vezetését, és az ő idejére esett a kőbányai gyár aranykora.)
fiai:
III. Antal, Jenő és Teodor, akik közül Teodor még 1914-ben meghalt, így az örökség már csak kétfelé oszlott. A Budapesti gyárat Jenő örökölte. Haggenmacher Lilly-vel kötött házassága révén egyesült a két nagy kőbányai sördinasztia.
A schwechati gyárat ezenközben III. Antal örökölte, aki nem volt kiskorú, és két év múlva meg is halt.

ifjú padavan 2015.05.24. 16:20:10

Ez számolás kérdése. Nyilván amit leírtál azt mind tudom, de nálam Franz Anton az I. Anton fia a II. stb.